A betegséghez kapcsolódó alultápláltság a betegség következtében, annak hatására kialakult alultápláltság. A betegséghez kapcsolódó alultápláltság táplálás-terápiával történő kezelése csökkenti a szövődmények gyakoriságát és a mortalitást, elősegíti a sebgyógyulást, javítja az életminőséget és nem utolsósorban költséghatékony.
Jelenleg a betegséghez kapcsolódó alultápláltság diétás ellátására leginkább az egészségesek számára kiadott táplálkozási irányelvek alapján fejlesztett általános tápszereket használják. Ugyanakkor a tudományos adatok és irányelvek alapján fejlesztett, az egyes betegségekben szenvedők táplálási igényeit a lehető legjobban kielégítő, speciális összetételű állapot-specifikus tápszerek biztosítják a betegek számára a leghatékonyabb és legmegfelelőbb táplálás-terápiát.
Betegség okozta alultápláltság
A betegséghez kapcsolódó alultápláltság a betegség következtében, annak hatására kialakult alultápláltság. A fejlett országokban az alultápláltság kialakulásának fő oka a betegség okozta alultápláltság. Mivel a betegség okozta alultápláltság sok kockázati tényezője gyakrabban van jelen idősebb egyénekben, ezért a betegség okozta alultápláltság is gyakoribb az idősebb populációban (1). Különböző betegségekben szenvedőket tekintve, a betegek mintegy 62%-ánál van jelen az alutápláltság kockázata vagy maga az alultápláltság a kórházi felvétel idején, ami a populációra vetítve akár 12,5%-os gyakoriságot is jelenthet. Belgyógyászati betegek között a gyakoriság a kórházba kerülés időpontjában elérheti az 56%-ot is (2). A betegség okozta alultápláltság az Európai Unió országaiban mintegy 20 millió beteget érint, és 120 milliárd Euró költséget jelent (1).
A betegséghez kapcsolódó alultápláltság táplálás-terápiával történő kezelését sok klinikai tanulmány vizsgálta. Meta-analízisek eredményei szerint a táplálás-terápia ezeknél a betegeknél csökkenti a szövődmények gyakoriságát és a mortalitást, elősegíti a sebgyógyulást és javítja az életminőséget (3-6). További elemzések szerint a táplálás-terápia nemcsak hatékony, de költséghatékony is (7-13).
Állapot-specifikus klinikai táplálás
A szakirodalomban az elmúlt két évtizedben sok olyan adat jelent meg, amely szerint a különböző alapbetegségekben a betegek táplálási igénye eltérő, ugyanazzal az általános tápszerrel nem lehet valamennyi beteg táplálási igényét optimálisan kielégíteni. Ezt a szemléletei közvetítik az Európai Klinikai Táplálási és Anyagcsere Társaság (ESPEN) által egyes állapotokra, betegségekre kiadott klinikai táplálási ajánlások is, hiszen más és más ajánlások vonatkoznak pl. a daganatos betegek, a májbetegek, a gyulladásos bélbetegek, a vesebetegek, a sebészeti betegek, vagy akár demens betegek klinikai táplálására, táplálás-terápiájára (14-19).
A legtöbb, jelenleg is alkalmazott klinikai tápszer összetétele az Egészségügyi Világszervezet egészségesek számára javasolt táplálkozási ajánlásain alapul, és az ebben található javasolt összetételnek megfelelő arányban tartalmazza az egyes makrotápanyagokat (20), kevés olyan klinikai tápszer kapható egyelőre a piacon, amely az egyes betegségek, állapotok tápanyag-szükségleteinek megfelelő összetétellel biztosítaná a betegek számára a lehető legspecifikusabb táplálás-terápiát. Az utóbbi évek orvosi kutatásai és tanulmányai rávilágítottak arra is, hogy kedvező esetben a kezelésnek nem csak az alapbetegségre ható terápiákat, hanem a táplálás-terápiát is tartalmaznia kell, mivel a speciális táplálás jelentős mértékben támogatja az orvosi kezelés eredményességét. Az alapbetegséghez igazított táplálás nem magát az alapbetegséget gyógyítja, hanem a tápláltsági állapot javításával elősegíti az alapbetegség terápiájának sikerét, csökkenti a szövődmények gyakoriságát, csökkenti a kórházi tartózkodások számát és időtartamát, csökkenti az ezekkel kapcsolatos kezelési költségeket, valamint javítja a beteg életminőségét. A kutatások az elmúlt 10-20 évben sok olyan új információt és összefüggést tártak fel, amelyek bizonyítják, hogy különböző alapbetegségekben (pl. daganat, krónikus obstruktív tüdőbetegség, gyulladásos bélbetegség, időskori demencia, vesebetegség) szenvedő betegek táplálási igénye az egészségesekétől eltérő, így ezen betegek számára az állapot-specifikus táplálás-terápia volna a legkedvezőbb és leghatékonyabb megoldás.
A táplálás-terápia egyik sarkalatos kérdése az adherencia, amely a terápiával kapcsolatos költséghatékonyságot alapvetően befolyásolja. Klinikai vizsgálatok szerint az általános compliance iható-tápszerek esetén jó, 78% (67% kórházi kezelés során, 81% a nyugdíjasházakban, idősotthonokban). A compliance szignifikánsan jobb magas energia-tartalmú (≥2 kcal/ml), mint az alacsonyabb energia-tartalmú (1,5 kcal/ml, 1-1,3 kcal/ml) tápszerek esetén. A 1,5 kcal/ml és az 1-1,3 kcal/ml energiatartalmú tápszerek között compliance tekintetében nincs szignifikáns különbség (21). A compliance-t befolyásolja az íz-preferencia is: a betegek szignifikánsan jobban szeretik a tej-alapú, mint a gyümölcslé-típusú tápszereket, az ízek közül pedig a kávé, vanília és eper a legkedveltebbek (22).
Összefoglalás
Az állapot-specifikus klinikai tápszerek tehát olyan speciális összetételű, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszerek, amelyek lehetőség szerint egy adott betegségben szenvedő páciens valamennyi táplálási igényét kielégítik, fejlesztésük a legfrissebb szakirodalmi adatok és irányelvek alapján történt, és a beteg preferenciáit messzemenően figyelembe veszik. Mindezen tulajdonságoknak köszönhetően az állapot-specifikus tápszerek biztosítják az adott betegségben szenvedők számára a leghatékonyabb táplálás-terápiát.
Felhasznált irodalom
1. Freijer K. et al. The economic costs of disease related malnutrition. Clin Nutr 2013;32:136-41.
2. Stratton RJ. et al. Disease-related Malnutrition: An Evidence-based Approach to Treatment. CABI Publishing, 2003.
3. Elia M. et al. The cost of disease-related malnutrition in the UK and economic considerations for the use of oral nutritional supplements (ONS) in adults. Health Economic Report on Malnutrition in the UK. BAPEN report executive summary 2005a.
4. Elia M. et al. To screen or not to screen for adult malnutrition? Clin Nutr 2005b;24:867-84.
5. Stratton RJ et al. Should food or supplements be used in the community for the treatment of disease-related malnutrition? Proc Nutr Soc 2005;64:325-33.
6. Löser C. Malnutrition in hospital: the clinical and economical implications. Dtsch Arztebl Int 2010;107:911-7.
7. Amaral TF et al. The economic impact of disease-related malnutrition at hospital admission. Clin Nutr 2007;26:778-84.
8. Kruizenga HM et al. Effectiveness and cost-effectiveness of early screening and treatment of malnourished patients. Am J Clin Nutr 2005;82:1082-9.
9. de van der Schueren M et al. Clinical and economical outcomes of nutrition interventions across the continuum of care. Ann N Y Acad Sci 2014;1321:20-40.
10. Neelemaat F. et al. Post-discharge nutritional support in malnourished elderly individuals improves functional limitations. J Am Med Dir Assoc 2011;12:295-301.
11. Neelemaat F. et al. Oral nutritional support in malnourished elderly decreases functional limitations with no extra costs. Clin Nutr 2012;31:183-90.
12. Freijer K. et al. The budget impact of oral nutritional supplements for disease related malnutrition in elderly in the community setting. Front Pharmacol 2012;3:1-8.
13. Nuijten M. and Mittendord T. The health economic impact of oral nutritional supplements (ONS) in Germany. Aktuel Ernahrungsmed 2012;37:126-33.
14. Arends J. et al. ESPEn guidelines on nutrition in cancer patients. Clin Nutr 2017;36:11-48.
15. Plauth M. et al. ESPEN guideline on clinical nutrition in liver disease. Clin Nutr 2019;38:485-521.
16. Bischoff SC. et al. ESPEN guideline on clinical nutrition in inflammatory bowel disease. Clin Nutr 2023;42:352-79.
17. Fiaccadori E. et al. ESPEN guideline on clinical nutrition in hospitalized patients with acute or chronic kidney disease. Clin Nutr 2021;40:1644-68.
18. Weimann A. et al. ESPEN guideline: clinical nutrition in surgery. Clin Nutr 2017;36:623-50.
19. Volkert D. et al. ESPEN guidelines on nutrition in dementia. Clin Nutr 2015;34:1052-73.
20. Diet, nutrition, and the prevention of chronic diseases: report of a joint WHO/FAO expert consultation. WHO Technical Report Series 916, 2003. Available at: https://www.who.int/publications/i/item/924120916X
21. Hubbard GP et al. A sysematic review of compliance to oral nutritional supplements. Clin Nutr 2012;31:293-312.
22. Darmon P. et al. Oral nutritional supplements and taste preferences: 545 days of clinical testing in malnourished in-patients. Clin Nutr 2008;27:660-5.